2015. február 1., vasárnap

Prológus


Üres élet, céltalan lét, kongó egyhangúság. Mindez mit nem szerettem volna, és talán egy ember sem szeretne élete során. Úgy akartam élni, mint a főszereplők a boldog filmekben. Álmokkal, célokkal, barátokkal, családdal körülvéve. Soha nem akartam üres fejjel bolyongó zombi lenni, aki nem tudja miért él-e Földön. Álmaink teljesítésére van időnk? Elég lenne egy egész élet? Sőt! Elég pár hónap? Azt hiszem a válasz erre : IGEN! Ha melletted van valaki, aki bátorít, segít, kitart mellett, és ráadásul te is akarod. Minden lehetséges. Minden!
Miután agydaganatot diagnosztizáltak nálam, úgy döntöttem, hogy élvezem életem utolsó hónapjainak minden napját. Nekem nem kell a kemó, nem kérek sajnálkozó tekinteteket, nem nehezítem meg a szüleim elválását. A hetekig tartó gyógykezelés után úgy döntöttem, hogy ideje kihasználni azt a kis időt ami még megadatott nekem. Elköszöntem mindenkitől aki fontos volt számomra, és útra keltem. Vonattal, busszal, néha stoppal érkeztem meg egy-egy célállomáshoz. De soha nem hittem volna, hogy utolsó állomásom egy kisváros lesz, ahol ott várt ő, ki minden álmomat teljesítette.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett a prológus :) nekem bejön a történet és ezt úgy mondom, hogy csak elég ritkásan olvasok fanfiction sztorikat, nem hogy még 1D fianfictiont :) remélem a folytatás is hasonló színvonalú lesz :) már nagyon várom *.* végre nem egy tucat sztori

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm szépen. :) A történet nem fanfiction, Harry más nevet kapott a történetben, és a banda többi tagja sem szerepel benne, csak az arcát adta.
      Ez az első nem fanfiction történetem, így én is remélem, hogy a lehető legtöbbet kitudom majd hozni a blogból. Köszi a kommentet. :9

      xx

      Törlés